Az AI-kód ugyanaz, ami a WordPress-sablon volt

Van egy visszatérő panasz a szakmában: az AI-val készült oldalak egyformák. Ugyanaz a lila színátmenet, ugyanaz a három lekerekített kártya, ugyanaz az Inter betűtípus. A kritika jogos, de nem új. Pontosan ugyanezt mondtuk a WordPress-sablonokra, csak tíz évvel korábban.

Mekkora a sablonosodás számokban

A WordPress ma a web 41,2 százalékát futtatja a W3Techs mérése szerint, és a tartalomkezelők piacán 59,1 százalékot visz. Ezen belül az oldalak nagyjából hatvan százaléka használ valamilyen szerkesztőmodult. Az Elementor egymaga 32,67 százalékot, miközben 2020-ban még 3,8 százaléknál tartott.

Az AI-oldalon a számok frissebbek, de ugyanaz a görbe. A Stack Overflow 2025-ös felmérésében a fejlesztők 84 százaléka használ AI-t vagy tervezi, a JetBrains 24 ezer fejlesztős kutatásában 85 százalék. A Google vezérigazgatója szerint 2026 áprilisában a cégnél keletkező új kód 75 százaléka AI-generált, másfél évvel korábban ez még 25 százalék alatt volt.

Kit zavar ez valójában

Érdemes megnézni, hol jelent meg a WordPress-sablonok elleni kritika. Szakmai blogokon és tervezői fórumokon. Nagy, közvélemény elé kerülő vita soha nem lett belőle. Az ügyfél nem panaszkodott, hogy a fakivágó cége hasonlít a szomszéd asztalosáéra, mert soha nem nézte meg egymás mellett a kettőt.

Egy tudományos mérés is ebbe az irányba mutat. Egy CHI-konferencián bemutatott kutatásban laikusok és szakmai tervezők ugyanazokat a gépi úton generált elrendezéseket értékelték. A laikusok 44,9 százaléka választotta a gépi verziót, a tervezőknek viszont csak 33 százaléka. Ez logókról szólt, nem weboldalakról, tehát csak párhuzamnak jó, bizonyítéknak nem.

Az egyformaság a szakmának feltűnő, mert mi látunk belőle ezret. Az ügyfél kettőt lát életében, és a sajátját nézi hosszabban.

Itt tegyünk különbséget mérés és következtetés között. Arra, hogy az átlagos látogató nem veszi észre a sablonosságot, nem találtunk megbízható, elsődleges kutatást. Ami kering róla az interneten konkrét százalékokkal, annak nagy része visszakereshetetlen. Ez tehát a mi következtetésünk a fentiekből, nem mért tény.

Miért jó ez mégis az ügyfélnek

Mert mindkét jelenség ugyanazt adja: működő megoldás kerül élesbe hamarabb és olcsóbban. Egy kisvállalkozásnak nem a formabontó tipográfia hiányzik, hanem az, hogy jövő héten már lehessen nála online időpontot foglalni.

Ráadásul az ismerős elrendezés használati előny is. Jakob Nielsen elve szerint a látogató az ideje nagy részét más oldalakon tölti, ezért a tiédtől is azt várja, hogy úgy működjön, ahogy a többi. Ez elv, nem mérés, de a saját tapasztalatunk is ezt támasztja alá: a kosár a jobb felső sarokban van, és jó, hogy ott van.

Ahol viszont tényleg számít

A párhuzam a kockázatoknál is kitart, és itt már mérhető a különbség. A Patchstack 2024-ben 7966 új WordPress-sérülékenységet regisztrált. Ebből 96 százalék a bővítményekben volt, 4 százalék a témákban, és mindössze hét darab a WordPress magjában. Nem a platform gyenge, hanem az, amit rápakolnak.

Az AI-nál ugyanez a szerkezet. A Veracode 2025-ös vizsgálatában a modellek az esetek 45 százalékában a nem biztonságos megoldást választották, amikor volt választásuk. Java-nál ez 70 százalék fölött volt. A modell nem rossz, de nem is felelős, és nem tudja, mi múlik rajta.

Mit csinálunk ezzel

Nem a gyorsaság ellen vagyunk. Sablont és AI-t is használunk, mert az ügyfél érdeke, hogy hamar működjön valami. Amit nem adunk oda a gépnek, az a döntés és a felelősség: mi kerül a rendszerbe, mi marad ki, és ki néz át minden sort, mielőtt élesbe megy.

A látogató úgysem azt fogja megnézni, mennyire egyedi a hero-szekció. Azt fogja megnézni, betölt-e, megtalálja-e, amit request, és működik-e az űrlap.